Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


kecsketartás az önellátásban

1. Röviden a kecsketartásról:

 

kecso.jpg

 

 

Jelenleg a kecsketejet és a kecskehúst sokan az ismeretek hiánya miatt nem fogyasztják. A kecskehússal szembeni ellenszenvet - jó reklámmal - meg kellene szüntetni.  Nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a kedves jószágot, mert tartása gazdaságos, termékei finomak és nem utolsó sorban egészségesek is. És ami még fontos, hogy " kecskét tartani élmény ". 


Jelenleg a kecsketejet és a kecskehúst sokan az ismeretek hiánya miatt nem fogyasztják. A kecskehússal szembeni ellenszenvet - jó reklámmal - meg kellene szüntetni.  Nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a kedves jószágot, mert tartása gazdaságos, termékei finomak és nem utolsó sorban egészségesek is. És ami még fontos, hogy " kecskét tartani élmény ".

 

 

 

A KECSKE GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

 

kecske.jpg

 

 

 Egyetlen gazdasági állatfaj sem termel olyan sokféle terméket viszonylag kis befektetéssel és szerény körülmények között, mint a kecske.

Tejtermelése: testtömegéhez viszonyított tejtermelő képessége tejelő állataink között első helyen áll, mert míg a tehén évi átlagos tejtermelése, a testtömegének 5-6 - szorosa, addig a kecske évi tejhozama, testtömegének mintegy a 10-szerese.

A kecskehús fehérjetartalma más kérődzőkhöz ( szarvasmarha, juh ) viszonyitva nagy, mig zsírtartalama fiatal korban kisebb és idősebb korban közepes.

Tején és húsán kívül bőrével, szőrével és trágyájával is hasznot hajt.

A kecske általában a gizgazos, bokros, meredek legelők állata, tehát olyan területeket is hasznosít, amelyek más állat tartására szóba sem jöhetnek. A legtöbb házkörüli és gazdasági hulladékot ( konyhai ételmaradékot ), a fák lombjait, leveleit és szárait becses táplálékká alakítja át.

 

 

A KECSKEHÚS

 

kecskehus.jpg

 

Mivel a kecske zsírszövetei a juhokéval ellentétben nem az izomszövetek közé épülnek be, hanem a hasüregbe és a vesék körül halmozza fel, a húsa egyáltalán nem faggyús. A táplálkozástudományi szakemberek egyértelműen bizonyították már a kecskehús magas tápértékét, a kevés zsírt tartalmazó hús könnyű emészthetőségét, ennél fogva feltétlen jelentőségét a diétás étkezésben. Ennek ellenére a legtöbb magyar, köszöni szépen, nem kér, ha kecskehússal kínálják.

A kecskehús összetétele és íze: Összetétel: 76% víz 19% fehérje 4% zsír 1% sók. Íze kisé édeskés. Porhanyóssága és jó íze akkor biztosított, ha a felhasználás előtt egy ideig áll .

A kecskehús osztályozása: A 8-10 hetes gidák a legértékesebbek, a húskitermelés aránya itt a legjobb A fiatal állatok húskitermelés aránya 48-50%, míg a korosabb kecskéknél 40%.

Pácolással a hús elállóbb és jobb ízűvé válik. Egyes esetekben kiváló ízjavító a tejben való áztatás, a sovány húsoknak pedig szalonnával való tűzdelése.  A kecskehús íze édeskés, ezért fűszerezéskor erre gondolni kell. Táplálkozásra biológiai szempontból az összes emlős húsánál értékesebb.

 

 

 

A KECSKETEJ

 

 

AMIT A KECSKETEJRŐL TUDNI ÉRDEMES !!!

 

kecsketej.jpg

Az egykoron becses kecske, a szegény ember tehene és teje háttérbe szorult a piacon és a köztudatban egyaránt. Valahogy idegenkedünk tőle. Mint ahogy köztudott a kecsketej ásványianyag és vitamin értéke, azzal párhuzamosan virul az az általánosított vélemény, hogy büdös, mellék íze van. Aki mégis beadja a derekát és hajlnadó megkóstolni, az első reakció szinte mindenkinél azonos: döbbent arc és a megállapítás: „De hát ez finom!” Persze, a kecsketej nagyon finom, ízhibákat csak a helytelen tartási körülmények vagy a nem megfelelő takarmány, netán a rossz fejési mód eredményezhet!!!

 

 

AKKOR LÁSSUK KÖZELEBBRŐL!

 

 

A kecsketejben lévő tejzsír sokkal apróbb zsírgolyócskák formájában van emulgeálva, mint a tehéntejben ( akár tízszer is kisebb ), így az emésztőenzimek számára hozzáférhetőbb, azemészthetősége jobb.

A tehéntejben sok a ß-karotin ( ezt alakitja át a szervezet A vitaminná szükség esetén ), ami sárgás színt kölcsönöz a vajnak és a sajtnak, míg a kecsketejből készültek színe fehér, mivel ez utóbbiban kész A-vitamin van jelen. A jószág a takarmányozás folytán bevitt béta-karotint A-vitaminná alakítva engedi a tejzsírba, így az emberi szervezetnek úgymond ezzel már nem kell bajlódnia.

 

A tejallergiától szenvedők nagy része a kecsketejet megihatja, mivel hiányzik belőle a tejallergiáért felelős fehérje szegmens.

 

 

A kecskéknél rendkívül ritka a tuberkolózis nevű betegség, mivel a kecske ellenanyag termelése ezt ritkán teszi lehetővé, ezért, TBC mentes a tej.

 

 

CSECSEMŐK TÁPLÁLÁSÁRA IS KITŰNŐ !!

 

A szoptatás után vagy annak kiegészítésére netán ha nem akarunk szoptatni, a kecsketej a legideálisabb bébitáplálék. Az egyre gyakrabban jelentkező tehéntej-allergia és -intolerancia, mely tejótvart, erős puffadást, bőrirritációt vagy viszketést okoz, a kecsketejet fogyasztóknál lényegesen ritkábbak e panaszok, jelentkezésükkor az orvos általában "szójatejet" ír fel. Ennek következtében pedig később nemegyszer szójatej-allergia alakul ki. A különféle, mesterségesen előállított műtejek, tápszerek helyett is érdemes inkább a kecsketejet választani. Ha azonban az allergiát minden állati fehérje kiváltja, értelemszerűen erről is le kell mondani.

 

 


 

SPECIALIZÁLNI A GYÓGYHATÁST ??

 

Nem nagyon ismerünk más olyan természetes növényi vagy állati hatóanyagot, amelyet szükségleteink szerint alakíthatunk. A kecske esetében ez egy tudományosan bebizonyított lehetőség. A kecskének az a tulajdonsága, hogy igényli a takarmány sokféleségét és ezért elfogyasztja a legkülönfélébb növényeket, lehetőséget ad arra, hogy speciális gyógytejet állíttassunk vele elő. E célból takarmányát olyan gyógynövényekkel kell kiegészíteni, amelyek hatóanyagait kívánjuk nagyobb mértékben a tejben megjelentetni. Például ha a kecskét parlagfüves legelőn tartják, akkor a lelegelt parlagfű allergén anyagaira ellenanyag képződik az állat vérében, ami a tejében is megjelenik.

A nyers tejet természetesen forralva ajánlatos inni akkor is, ha kecskéről van szó, mert a kullancs által terjesztett betegségeket hordozhatja.

Elegendő - az esetleges benne lévő baktériumok elpusztítására -, ha 72 fokig melegítjük, így a vitaminok még nem szenvednek jelentős károsodást.

 

 

 


KECSKESAJT KÉSZÍTÉSÉHEZ OLTÓ


tejolto-galaj.jpg

tejoltófű(Gallium verum)


Lehet növényi vagy állati eredetű. Állati eredetű a szopós borjú vagy kiskecske gyomrából készült sózással, szárítással vagy egyéb módon. Növényi eredetű – a különféle növényeket vagy azok nedvét használják fel. Ilyenek: tejoltófű (Gallium verum), sóska (Rumex acetosa), zöld dióhéj, vadalma, vadkörte, kökény, meggy és alma leve, tisztesfű ecetben főzve, erjesztett nyírfalevél stb. Többnyire akkor használják, ha az állati eredetű oltó elfogyott, vagy különleges ízhatást, gyógyhatást akarnak elérni.

 

 

SAJTGYÁRTÁS

 

kecskesajt.jpg

 

 

SAJTKÉSZITÉS HÁZILAG

A friss, édes tejhez kultúrát kell adni, de otthon, ennek hiányában lehetséges a kultúra nélküli gyártás is abban az esetben, ha az esti tejet lehűtve tároljuk reggelig és a reggeli tejhez hozzákeverjük.Ebben az esetben az esti tejet mint " érett "tejet kultúraként használhatjuk.

A beoltási hőmérséklet 28-34 C. Az oltó mennyisége függ az oltó erősségétől, és a kívánt sajtállománytól. A megkívánt alvadási idő pedig 35 perc.

A megalvadt tejet összevagdaljuk.

Először nagyobb rögökre vágjuk, majd várunk addig, amig savó jelenik az alvadék felszinén. Ezután ismét vágni kezdjük az alvadékot egyre kisebbre, és újra kivárjuk a savó megjelenését a felszinen. Ezt a műveletet addig folytatjuk, amig a megkivánt rögnagyságot el nem érjük. Általában búzaszem negyságú csomókra törjük, így a savó könnyen leszűrhető. Mialatt vágjuk az alvadékot, a tej hőfokát folyamatosan emeljük ( kb. 3-5 percenként egy fokot ).
A háztáji sajt utómelegitése 40-42 fok, csak ez után kerül formázásra vagy préselésre.

Ízesítőket is keverhetünk a sajthoz ( apróra vágott vöröshagyma, metélőhagyma, fokhagyma, kapor, petrezselyemlevél, sárgarépa, kömény, bors, paprika, sonka, dió, napraforgómag, tökmag, gyógynövények és más fűszerek ). Az ízesítőanyagot a savó eltávolítása után adjuk a sajttésztához.Egy killógramm sajtanyaghoz négy csapott evőkanál só is kell. Ezeket belegyúrjuk a sajtanyagba, mielőtt vászonruhába tesszzük.

Végül a négy sarkánál fogva felaksztott muszlinszövetbe vagy ebből készült zsákba öntve a savót lecsöpögtetjük a sajtanyagról (8-12h alatt lecsöpog).

 

 A sajtokat nedves, sós ruhával letakarva hűvős, hideg helyen tartjuk és hetenként kétszer átforgatjuk. A lágy sajtok eltarthatósága 2-3 hét. ................................................................................................................................................................................................ IDŐ ÉS HOZZÁVALÓK HIÁNYAKOR EGY EGYSZERŰ MEGOLDÁS

A frissen fejt tejhez forralás után hozzáöntünk literenként 2 evőkanál 10%-os ecetet. Ebben az esetben a savófehérjék is kicsapódnak ,a keletkezett anyag viszont enyhén savanykás ízű és kissé gumis állagu lesz. Nem az igazi, de ez sem rossz.


KECSKETEJ SZAPPAN

 

kecsketej-szappan.jpg

 

Legendás szépségű nők, mint Cleopatra és Sissi osztrák császárné az istenek ajándékának tartották és bőségesen használták testápolásra a kecsketejet és melléktermékeit.. Tudták, hogy a bőrt bársonyossá teszi, fokozza a jó közérzetet és gyógyhatással rendelkezik. Hippokratész is esküdött rá. A 19. században a természetes szépítő- és gyógyhatású szer olyan kedvelt volt, hogy Bad Reichenhall és Bad Aibling fürdőhelyek a kecsketej szérumával végzett kúrák széles választékát kínálták.

A kecsketejben megtalálható a Q10 koenzim, több mint 70 telítetlen zsírsav, s alacsony olvadáspontja miatt már 37 C-on behatol a bőr mélyebb rétegeibe és könnyen felszívódik. Magas ásvány és elektrolit tartalma és a gyulladáscsökkentő tulajdonsága miatt a kecsketejjel készült szappanok, kozmetikumok tökéletes választás a száraz és érzékeny bőr ápolására. A kecsketej egy természetes forrása az alfára-hydroxy savnak /AHA/ , ami finom pilling segítségével hámlasztja a bőr fáradt felső rétegét és segíti az friss bőr képzését.

 

Kecske fajták

 

 

Tejelő hasznosítási típusú fajták

 

 

1.ALPESI

 

 

alpi1.jpg

alpi2.jpg

 

A fajtajelleg leírása:

 

Kifejlett korban bakoknál a testtömeg 70–80 kg, a marmagasság átlagosan 80 cm. Az anyák testtömege 40 kg felett kell, hogy legyen, marmagasságuk 65–75 cm, törzshosszúságuk 65–80 cm. A testalakulás kifejezett tejelő jellegre utal. A szőr pirított zsemleszínű, a lábakon valamint a hát felső vonalán általában fekete, de a fekete színeződés hiánya nem kizáró tulajdonság. A barna mélyebb tónusai is előfordulhatnak, sőt a teljesen fekete szín is megengedett. Polichrom változatban az állat barna vagy fekete alapon fehér foltos, szintén általában fekete hátszíjjal. A fej lehet szarvalt vagy szarvatlan, a nyakon függelékkel vagy anélkül, szakállas vagy szakálltalan. A pofa és a homlok széles, az orrvonal homorú, a szemek kissé dülledtek, a fülek zárt vonalban felfelé állóak. A nyak ívelt, a testhosszúság átlagos, a hátvonal egyenes, a mellkas mély, a far pedig széles. Szilárd végtagok, száraz ízületek és erős körmök jellemzik a fajtát. A tőgy terjedelmes, elöl-hátul jól függesztett, a bőr finom tapintású, fejés után összeesik. Korán érő fajta, a gödölyék megfelelő nevelés mellett 7–12 hónaposan tenyésztésbe vehetők. Ellésenkénti szaporulata 1,6–2,2. Tejtermelése jó körülmények között, 275–300 napos laktáció alatt elérheti a 800–1000 litert. ................................................................................................................................................................................................................................................................2.SZÁNENTÁLI

 

 

saanen.jpg

 

A fajtajelleg leírása:

Kifejezetten tejelő fajta, erőteljes, robosztus testalkat jellemzi. Kifejlett korban a bakok testtömege 80–90 kg, a marmagassága 80 cm feletti. Anyáknál a testtömeg 45 kg feletti, a marmagasság 60–80 cm, a törzshosszúság 65–80 cm. A szőr rövid, egyöntetűen fehér színű. A fej lehet szarvalt vagy szarvatlan, a nyakon függelékes vagy anélküli, szakállas vagy szakálltalan. A homlok széles és lapos, az orrvonal csaknem egyenes, a fülek vízszintesnél lentebb nem lóghatnak. Jellemző a fajtára az erőteljes mar, a széles lapocka és az egyenes hátvonal. A mellkas széles és mély, a bordák jól látszanak. A tőgy mirigyes és terjedelmes, jól függesztett. Korán érő fajta, a gödölyék megfelelő nevelés mellett 7–12 hónaposan tenyésztésbe vehetők. Ellésenkénti szaporulata 1,6–2,2. Tejtermelése jó körülmények között, 275-300 napos laktáció alatt elérheti a 800–1000 litert.

........................................................................................................................................................................................................

 

3.Núbiai

 

 

nub2.jpg

nubiai1.jpg

 

 

 

 
A fajtajelleg leírása:

 

 

 

 
 

 

 
Küllemének fő meghatározója a hosszú láb, a nagy test, a lelógó, széles, az orrnál hosszabb fül, és a rövid szőrzet. Színezetére jellemző a vörösesbarna vagy a fekete szín túlsúlya, de a legváltozatosabb színösszetételek fordulhatnak elő. A fej rövid, az orrcsont domború. Szakáll és a nyakon függelékek egyes egyedeken előfordulhatnak. Lehet szarvalt vagy szarvatlan. Szarva széles, hátrafelé hajló, oldalirányú kanyarulat nélkül. A tőgy félgömb alakú, jól függesztett. A bakoknál az átlagos testtömeg 90-110 kg, a marmagasság 90 cm. Az anyák testtömege átlagosan 60-65 kg, marmagasságuk 70-75 cm, törzshosszúságuk 70-80 cm. Jellemző rá a barátságos viselkedés és a kiegyensúlyozottság. Tejtermelése jó körülmények között, 300 napos laktáció alatt, elérheti az 1000-1200 kg-ot, tejének zsírtartalma a 4,8%-ot, fehérjetartalma pedig a 3,8%-ot. Az első 100 napban mért napi tömeggyarapodása is jelentős, vágási kihozatala 50% fölötti. Tenyésztésbe vételi életkor: 10-12 hónap.
 
 

.....................................................................................................................................................................................................

 

 

4.A toggenburgi

 

toggenburgi.jpg

tog2.jpg

 

Svájci kecskefajta. Alkata az Appenzeller kecskéhez hasonló, marmagassága valamivel kisebb, mint a 

Saanen-völgyi kecskéé.

Magyarországon viszonylag ritka. Svájcban, Németországban,

Hollandiában és a tengeren túl fontos szerepet játszik.

 

Leírása 

  • Színe: őzbarna, barna, és annak minden színárnyalata
  • Tömege: 40-50 kg (anya), 65-70 kg (bak)
  • Marmagassága: 68-72 centiméter (anya), 70-75 cm (bak)
  • Szarvaltság: suta
  • Évi átlagos tejtermelés: 650-800 kg

................................................................................................................................................................................................................................................................

                  Hús hasznosítási típusú fajták

 

5.BÚR

 

 

bur2.jpg

bur1.jpg

 

 

 

A fajtajelleg leírása:

Nagy testű, izmos állat, egész habitusa a hústermelést sugallja. A kifejlett anyák testtömege 50–75 kg, a bakoké 80–130 kg is lehet. Marmagasság kifejlett korban anyáknál 60–70 cm, bakoknál 70–90 cm, a törzshosszúság anyáknál 50–75 cm, bakoknál 70–85 cm. Az állat alapszíne fehér, nyaka és feje vörösesbarna. A törzs vöröses-barna színeződése megengedett. Az orrhát hajlott és általában hóka. Mindkét nemben szarvalt. Jellegzetessége a fajta nemesítésében részt vevő núbiai kecskétől örökölt hosszú, lógó, barna fül, melynek végei kifejlett állatnál felkunkorodnak. Rövid, egyenletes szőrzet fedi a testét. A szőrmentes helyeken, például a farok alatt, sötét pigmentfoltok találhatók. A feje arányos, a nyak középhosszú és bemélyedés nélküli a marba való átmenet. A mellkas jól fejlett, a bordaív kidomborodó. A háta széles és jól izmolt. A combok teltek, mélyen lehúzódóak. A medencealakulása széles és hosszú, ezért könnyen ellik. A tőgy félgömb alakú, feszesen felfüggesztett, a tőgy-bimbó középhosszú, nem vastag. Tejtermelése sem elhanyagolható, hiszen a gidák nagy súlygyarapodásához megfelelő mennyiségű és beltartalmú tejre van szükség, laktációs tejtermelése elérheti a 300–500 litert. Tenyésztésbevételi ideje 10–12 hónapos életkorra tehető. Nemi ciklusa aszezonális, ivarzása azonban augusztustól januárig intenzívebb. Az állat nyugodt vérmérsékletű és nagyon jó anyai tulajdonságokkal rendelkezik. Ellésenkénti szaporulata 1,6–2,2. Napi súlygyarapodása intenzív, az első 100 napban hímivarnál elérheti a 230, nőivarnál a 180 g-ot. A vágási kitermelése 50% fölötti, húsformái kiválóak, húsa ízletes, zsírszegény. Kitűnő hústermelési és vágási tulajdonságai keresztezésekben is jól megjelennek.

.........................................................................................................................

           Őshonos hasznosítási típusú fajták

 

 

6.Magyar parlagi

 

 

tin1.jpg

tin2.jpg

 

 

Tenyésztési cél:
 
 
Az őshonos fajta genetikai képességeinek megőrzése, eredeti genetikai varianciájának, szilárd szervezetének és nagy ellenálló képességének megtartása. Elsősorban génmegőrzés céljából tartjuk fenn, de célként szerepel a tejtermelés, és a szaporaság javítása, extenzív tartási-takarmányozási feltételeknek megfelelő típus kialakítása, folyamatos javítása, a különböző változatok fenntartása. Tincses változatának elsősorban ártéri területek, gátak legeltetésénél lehet gazdasági jelentősége, mivel hosszú szőrzete megvédi a vérszívó rovaroktól.
 
 
 
A fajtajelleg leírása:
 
 
 A fajta küllemének fő meghatározója a kifejlett állat 10 cm-es, vagy azt meghaladó szőrhosszúsága, amely az egész testet (tincses), illetőleg a bordaívtől hátrafelé lévő testrészt (gatyás) borítja, és amely tulajdonságát utódaira örökíti. A bakok „A” törzskönyvbe kerüléséhez szükséges a tincses jelleg megléte. A barna test sötét hátszíjjal kivételével mindenféle színváltozatban és színösszetételben előfordulhat. Az átlagos testtömeg anyáknál 45-55 kg, bakoknál 70-90 kg. Anyáknál a marmagasság átlagosan 60-70 cm, a törzshosszúság 65-75 cm. Az egyedek lehetnek szarvaltak vagy szarvatlanok, a nyakon függelékkel vagy a nélkül illetve szakállasok vagy szakálltalanok. A szarvalt hímivarú egyedeknél a szarv kifelé hajló. Tenyésztésbe vételi életkor 7-12 hónap.